2015.09.26 20:20
Története
Dabas város a nemesi, polgári és népi építészeti értékei mellett jelentős kegyeleti emlékekkel, örökségekkel rendelkezik. Ilyen az országos jelentőségű történelmi emlékhelyünk a város központjában a Zlinszky utcában fekvő református öregtemető is, amely a Dr. Halász Géza Szakorvosi Rendelőintézet mellett található. Talán sokan nem tudják, de az 1854-ben 10 holdas területtel nyitott az egykori Alsódabas keleti szélén lévő temetőben nyugszanak a város történelmét meghatározó, sőt országos jelentőségű személyei is. Ebben a temetőben nyugszanak a város egyedülálló építészeti kincseit, vagyis kúriáit emeltető és birtokló nemesi családok, mint Halász, Dinnyés, Domián, Csajághy, Mészöly, Beretzky, Segesváry, Sigray, Szalay, Domián, Konkoly Thege, Bátky, Piroth, Oláh, Szőke és Szívós családok. Külön kiemelendő, hogy szinte az összes Halász családtag ide temetkezett, ezért méltán mondhatjuk a „Halász - temető” elnevezést is. Itt temették el többek közt Halász Bálintot, aki Katona Józsefet a Bánk Bán íróját patronálta, de megemlíthetjük Halász Móriczot, akinek ma is álló kúriája a város szimbóluma. Itt nyugszik Dinnyés Lajos egykori miniszterelnök és sok jelentős személy is. Sokan azt sem tudják, hogy egykor létezett egy Ó-temető is a jelenlegi Rendőrség és Általános Iskola közötti területen, ahová Kossuth édesapja is el volt hantolva. A gyalázatos ideológia a „múltat végképp eltörölni” szemlélet mentén ezt a temetőt minden dokumentálás nélkül eldózerolták. Ez sem kegyeleti, sem történelmi, sem erkölcsi szempontból nem fogadható el és legfőképpen nem bocsátható meg! A két temetőnek összefüggése is volt, hiszen az 1720-ban nyitott Ó-temetőt és az 1854-ben nyitott Új temetőt 1883-ig temetési átfedések kötötték össze.
Pusztulás határán
Egyébként nem elfelejtetendő tény, hogy a jelenlegi fennmaradt temetőt is el akarták pusztítani. Barbárok! Korábban ezt a temetőt is az akkori pártvezetés el akarta dózerolni a 15 éves lakásépítési tervre hivatkozva, ahogyan a Kossuth temetővel is tették, amit 1970-re teljesen megsemmisítettek, annak ellenére, hogy a Műemlékvédelmi Felügyelőség és az egyház is ellenezte. 1969-ig összesen 49 terjedelmes irat keletkezett a Kossuth temetővel kapcsolatosan. A református temetőre is a rombolást célzó terv születet, amelyre bizonyíték, hogy 1978. április 1-én a temető szélét homokbányának kezdték használni, amit az akkori pártvezetés tagadott. Ez a presbitérium és a tanácselnök levelezésekből kiderült. A tanács 1970-ben az összes temetőt zárolta és megnyitotta a vasúton túli új temetőt. Ezt követően a többi temetőt feleslegesnek tartották, és ahogy fogalmaztak: „a község telepítés fejlesztése, valamint a II. 15 éves lakásépítési terv megvalósításához a területet beépíthetővé kell tenni” Ezt követően a tanács 1978. szeptember 30-ig adott haladékot a sírok áthelyezésére, vagyis mindössze 5 hónapot. Ezt az egyház nem hagyta szó nélkül, hiszen levelet írtak Dr. Mondok Pál megyei tanácselnöknek, az Országos Műemlék felügyelőségnek és az egyházkerület püspökének és a helyi tanácselnöknek. Bókay János özvegye Mészöly Ilona, Dr. Zlinszky János ügyvédtől kért tájékoztatást az ügyben.
Dinnyés Lajos özvegye Hegedűs Katalin, Dr. Tóth Károly püspöknél és Lázár György miniszterelnöknél tett panaszt, hiszen 1961. május 3-án elhunyt férjét az egykori miniszterelnököt, Dinnyés Lajost is ide temették. Méltatlannak tartotta az intézkedést, mert férje a dabasi tanácsra hagyta egymillió forint értékű vagyonát (kúriáját, telkét, szántóját, földjeit). A miniszter válaszában a félretájékoztatásra hivatkozott, mert a temető kiürítése csak 10-15 év múlvára van tervezve. A folyamat vége végül az lett, hogy a temető megmenekült a rombolástól. Legyünk hálásak azoknak, akik anno harcoltak és küzdöttek azért, hogy őseink, jeles történelmi személyeink földi maradványai ott maradjanak, ahol egykori szeretteik végső nyugalomra helyezték.
Jelenlegi állapot
A temető különleges megjelenést és hangulatot nyújt a mesterséges dombokra és kriptákra helyezett magas színvonalú gránit obeliszkjeivel és egyéb formálású sírköveivel. Egyedi és ritka érték, amely fennmaradt a XXI. század küszöbére is. Összesen 34 rendkívül értékes obeliszk és 59 egyéb kialakítású sír látható, vagyis összesen 93 síremlék lelhető fel a temetőben. Az obeliszkeken, több helyen fémből készített, nemesi címer volt látható. Egyetlen obeliszken maradt meg a címer, mégpedig a domjánszegi Domián családén, amelyet leszármazottjai ma is ápolnak. Az obeliszkes sírokat kovácsoltvas díszes körülhatárolással zárták el, amelyeket egyes helyeken elloptak, vagy megrongáltak. A kriptákat korábban feltörték, kifosztották, amelyeket mára betemettek, vagy visszazártak. Több sírról már hiányzik a felépítmény, ami azt jelenti, hogy a nyughelyeket csak egy domb jelzi. A temető benőtt növényzete és elhanyagolt állapota ellenére is jelentős történelmi kincsünk. Nem csupán a református egyház értéke, kegyeleti kincse, hanem minden dabasi polgár öröksége!
Örökségvédelem jegyében
Az FME 2011-2012-es esztendőben építészmérnök hallgatók bevonásával dokumentálta a temető sírköveit, azok állapotát. A dokumentálás során szabadkézi helyszínrajz és mintegy 600 fotó, valamint leírás is született. A Fiatal Műemlékvédők Egyesülete (FME) a sírkert kiemelt jelentőségű történelmi és építészeti értékességére való tekintettel kezdeményezte a református temető helyi védelem alá helyezését. A temetőt Dabas város Önkormányzata 2012. március 30-án a Reszely Imre védési javaslatban szereplő 12 másik építészeti értékkel együtt helyi védelem (TV-teljes védelem) alá helyezte, amely lehetővé tette a jogi védelmet. A helyi védelem nem csupán szabályozás, kötelezettség, jogi védőháló, hanem elismerése és szimbolizálása az értékeinknek, kulturális örökségünknek. Legyünk büszkék közös történelmi, építészeti kincseinkre, óvjuk örökségünket!
Jövőkép
Célravezetőnek tartjuk egy olyan terv kidolgozását, amely lehetővé tenné a város központjában lévő temető folyamatos látogatottságát, hiszen ezzel lehetőség nyílna rá, hogy a dabasi polgárok és az ide látogatók megtekinthessék, leróják tiszteletüket a város történelmi személyei előtt. Gondolunk itt sétáló utak kiépítésére, padok elhelyezésére, valamint ismertető táblák kihelyezésére, amelyen látható volna, hogy az adott sírban nyugvó milyen pozíciót töltött életében, illetve miért volt jelentős személy a város történetében. Kulturális, történelmi emlékparkra gondolunk. Ehhez viszont a vonatkozó jog szerint hivatalosan le kell zárni a temetőt, hogy ezt a minősítést megkapja, legalábbis a mi tudomásunk szerint. Akárhogyan is lesz, egy fokozatos rendbetétel ettől függetlenül elkezdhető. Úgy hisszük ezt csak közös összefogással valósítható meg. Jelen gazdasági helyzetben persze nagyon nehéz beruházásokat eszközölni, de ha egy terv születik, akkor lépésről lépésére megvalósíthatóvá válik. Egyházi, önkormányzati és civil együttműködés hozhat kellő eredményt a temető helyzetének a megoldására. Tegyünk közösen a református temető rendbetételéért!
Forrás- Czagányi László: A Dabasi Református Egyházközösség története tulajdon iratai tükrében 1993.
