2015.09.26 20:20
A korábbi cikkünk során kifejtettük, hogy egy cikksorozattal kívánjuk felhívni az olvasóközönség figyelmét az elfeledett, vagy még fel sem fedezett rejtett építészeti értékeinkre. Ennek szeretnénk eleget tenni a következő cikkünkkel, amely a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egy hodászi kisnemesi kúriáról fog szólni.
Épület leírása
A műemléki védelem alatt álló épületet 1800 körül építették, amelynek építtetője a Komoróczy család. A kúria tipikus példája a kisnemesi építészetnek. Az épület szinte terepszintbe simul és egyszerű téglalap alaprajzzal rendelkezik, amely az aszimmetrikus elosztást mutatja. A barokk kor építészete szerette a szimmetriát, de a magyar kúriaépítészetben ez nem vált meghatározóvá. Az ilyen jellegű egyszerű épület sok esetben egyenrangú egy módosabb parasztházzal, vagy nagygazda házzal. Ez magyarázatot adhat a kúria egyszerű, valamint „igénytelenebb” megjelenésére a többi módosabb kúriával szemben. Ez nem szokatlan jelenség, hiszen Magyarországon sok esetben egy nemes ugyanolyan épületben lakott, mint egy jobbágy. Az is előfordult, hogy egy nemes nem rendelkezett saját lakóházzal. Ennek a magyarázata összetett és vagyoni helyzettől függött. A kúria homlokzatán lábazat és fejezet nélküli pillaszter-osztás figyelhető meg, amely az egész épületen körbefut. Ez ad némi hangsúlyt a homlokzat formálásának. Az épület baloldali szárnyában van a fogadóhelység, amely néhány lépcsőfokkal magasabban van, mint a tornác és a többi helyiség. Ennek oka, hogy alatta található az épület kisméretű dongaboltozással készített alacsony belmagasságú pincéje, amelyet kívülről az épület oldaláról közelíthetünk meg. Az épület jobboldali szárnyának két helyiségének kivételével fiókos dongaboltozatosak, ahol a fiókrészeknél találhatóak az ablakok. Így kellemes hangulatúvá vállnak a helységek, amelynek ajtói a XIX. századi stílust mutatnak, de még ezek is szerényebb kivitelűek. A kúria funkciótól függő helyiségei beton járólap és hajópadló burkolatúak. Nyilvánvaló, hogy a meleg burkolatú helyiségek voltak a lakó és egyéb funkciót ellátó szobák. A kúria fedélszerkezetét a megyére jellemző fémbádog fedi, amely jelen esetben az épület hosszú ideig való fennállását jelentette, illetve jelenti, hiszen ha cserépfedés lett volna, akkor nyílván az épület már összedőlt volna. A legnagyobb probléma a falak vizesedése és az ebből adódó falakat alkotó téglák szétfagyása. Ennek, az lett a súlyos következménye, hogy a 200 éves téglák egyes helyeken már porszerűvé szétmálltak.
