2015.10.24 22:33
Az épület korábbi állapotának ismertetése
Az 1900-as éveket követően a felsődabasi városrészben (Fő úton) épült vályogházban a két világháború között Tusák-Bragyova féle szódaüzem működött. A II. világháborúban a családot deportálták, majd az épületet kisajátították. Később 2 szociális lakás lett kialakítva az épületben. A téglaalapozással és oszlopos tornáccal rendelkező „L” alaprajzú épület a népi és polgári építészeti vonal között helyezkedik el.
Egykor az utcafronton három nagyszoba, míg a belső udvari szárnyban a gazdasági funkciójú helyiségek kaptak helyet. A lakószobák hajópadló burkolatot, míg a többi helyiség tégla és cementlap burkolást kaptak. Homlokzata dísztelen, alaprajzban és megjelenésében is puritán épület. Az épület esztétikai megjelenésében nagy szerepet látszik a fa (födém, nyílászárók, tűzfalak, padlóburkolatok), mint természetes építőanyag. Az épület egyedisége a látszó fagerendás mennyezet, amely a tornácra is kifut. Az épület ajtói váztáblázatos kivitelűek, ablakai pedig pallótokosak, amelyek az utcafronti szakaszon rácsozással lettek ellátva. Az épületet torokgerendás tetőszerkezet és szegmensvágású kerámia cserépfedés fedi.
Az épület rendkívül rossz állapotba került a 21. századra. Minden részlete felújítást igényelt. Tetőszerkezete hullámos volt, ereszcsatornái hiányoztak. A folyamatos csapadékvíz jelenléte miatt az utcafronti fal 5-10 cm-t süllyedt. Külső ablakszárnyai és ajtólapjai hiányoztak, ahogyan a tornác tégla burkolatai is. A falakat körben a keresztmetszet csökkenés határozta meg, amely a vízelvezetés hiányából következett.
Gyakorlatilag a főfalak és a födém, amelyek olyan állapotban voltak, hogy még a menthető kategóriába sorolhattuk. A házban nem volt vizes blokk és fűtés sem. A villamos hálózata pedig évek óta elavult. Az épület környezete is elhanyagolt állapotú volt.
Az épület felújítása
A Halász program keretein belül állami és önkormányzati forrásból megújuló épület felújítása a kiürítéssel és bontással kezdődött. Gyakorlatilag a falakon és födémen kívül minden elbontásra került. Ezt követően a rossz állapotú falszakaszok kiváltásai, újraépítései következtek, majd a megfelelő és egységes új nyílások kialakításai.
A megmaradó födémet újra síkba kellett emelni, hogy a ráépülő új tető (üres fedélszék) megfelelő kivitelben készülhessen. Az épület tégla pillérei helyett könyökfával rendelkező fa oszlopok kerültek, amely statikailag jobban összedolgozik a fölöttes faszerkezettel. Esztétikailag is megfelelőbb megjelenést biztosít. Érdemes megfigyelni az oszlopok és könyökfák éleinek megmunkálását, amelyet fózolással láttak el.
Az épület fűtésrendszerének tervezése során alapvető szempont volt, hogy a csövek ne a falakon, hanem a padlószint alatt legyenek lefektetve. Továbbá a négy nagy kiállítótér hagyományos hajópadló fektetést kapott. A fa padló, ajtók és ablakok, valamint látszó átcsiszolt és kezelt gerendás mennyezet szép esztétikai harmóniát teremt.
Az alárendelt helyiségek kerámia lapburkolatot és vakolt mennyezetet kaptak. Újravakolás során törek is alkalmazva volt a jobb tapadás képzése végett, valamint a lábazat szárítóvakolattal lett ellátva. Az épület kívül belül légzőképes mészfestést kapott. A tornác téglakő burkolata is kellő figyelmet kapott a téglák feles fektetésével, valamint a szegély kialakítása során. A felújítás során az épület új szegmensvágású kerámia cserépfedést, valamint vápa, eresz és lefolyó csatornázást is kapott. A lefolyó csatornákból a csapadékvíz az épület telkén kialakított vízelnyelő árokba került elvezetésre. Az épület belső udvarának rendezésére szintén az egyszerűség és tisztaság a meghatározó. Az épület előtti területen kényelmes parkoló is kialakításra került. Az épület felújítása szép példája egy elenyésző helyi védettségű épület megmentésének és funkcionáltatásának.
Az eredmény
