Pusztítás a Munkácsy Mihály utcában

Itt, a Világörökségi védőövezetben 5 eklektikus bérház esik áldozatul a spekulációs beépítésnek. Az FME felháborítónak tartja, hogy egy építészeti egységét máig megőrző utcaképet rombolnak (egyébként az utcában öt helyi védettségű épület található, ami jól mutatja a magas építészeti kvalitást a környéken), ráadásul az Andrássy út közvetlen szomszédságában, vagyis világörökségi környezetben.

Mindez természetesen a Terézváros Integrált Városfejlesztési Stratégiája részekén történik, amelynek egyik alapvető megállapítása: „Terézváros kialakult településszerkezettel, értékes eklektikus épületállománnyal rendelkezik, amelynek megőrzése elsődleges szempont kell legyen a fejlesztések során. (sic!)” Ebből levonható a következtetés, hogy az Önkormányzat képmutató, hiszen egyik helyen értéknek és megőrzendőnek találja az épületállományát, miközben a valóságban rombolja azt. A terézvárosi önkormányzat 2004-ben döntött a szóban forgó 6 épülettömb bontásáról (Podmaniczky u. 95-97; 99-101, Munkácsy M u. 31-33; 35-37). Az indoklás szerint a bontásnak leginkább gazdasági okai vannak, s a „fejlesztést” ugyanezen indoklás rehabilitációs folyamatnak nevezi, ami a látottak fényében megkérdőjelezhető.

A tervtári kutatás eredménye

Tervtári kutatásunk során csak a Munkácsy Mihály utca 37-es számú épületről sikerült korabeli terveket és építési engedélyt találnunk. Az épület terveit 1890-ben Hudetz János építőmester készítette Temesvári Zsófia számára (az épület melletti 35. szám alatti telekre is Temesvári Zsófia neve van feltüntetve). Az épületre az építési engedélyt 1890. február 20.-án adták ki, azaz 120 évvel ezelőtt. Az eredeti épület egy egyemeletes bérház, amely szoba-konyhás lakásokból állt. Érdekesség, hogy az épületre 1925-ben két emeletet ráépítettek, vasbeton födémekkel. A ráépítésnél Guláts Béla neve merül fel, valamint a bővítés tervein a következő áll: „Hadirokkantakat és kisiparosokat foglalkoztató építkezés telep”. Az épület bővítés során új homlokzati stílust kapott. A többi épületről nem maradt sem információ, sem korabeli tervek.

Rehabilitáció vagy pusztítás?

Az FME álláspontja szerint a rehabilitáció során az utcai traktusokat, vagy legalább a homlokzatokat meg kellene tartani, hiszen így őrizhető meg nemcsak az adott utca, de a főváros egységes építészeti arculata is. Tény, hogy a hátsó szárnyak élhetetlenek és lebontandók, hiszen a két helységből, vagyis szoba-konyhából álló lakások nyomorúságosak, arról nem beszélve, hogy a tömbök 85 méter hosszúak (kevés a benapozás és rossz a szellőzés). A hátsó szárnyak lebontása és azok helyére új lakások építése, valamint a homlokzatok felújítása jelentené a rehabilitációt, hiszen e nélkül csak rehabilitáció köntösébe bújtatott rombolásról beszélhetünk.

Jelenlegi helyzet

Mára már szinte teljesen lerombolták a MÁV házakat (a sarki tömb egy része romokban még áll, csupán a hozzá rögzített trolivezetékek miatt, illetve a tömbök helyén ideiglenes parkoló lett kialakítva), valamint teljesen lebontottak egy kétemeletes eklektikus házat is (ez a terület szintén beépítetlen). Még három ház áll, amelyekben már csak néhányan laknak. A lakókat kivásárolták, illetve cserelakásokkal oldották meg a kiköltöztetést, a házakban maradt lakóknak 2009. szeptember 1-ig kellett volna elhagyniuk otthonaikat. Nagy valószínűséggel, tavasszal kezdik meg a maradék 3 tömb bontását is. A megmaradt öt épületből két egyemeletes, egy kétemeletes és egy háromemeletes ház, és félő, hogy a helyükre 6-7 emeletes új épületek fognak épülni. Erre lehet következtetni abból, hogy az utcában egy hatemeletes határoló épülettömb maradt meg, s vélelmezhető, hogy ehhez fogják igazítani az új épületek építési magasságát, hiszen a több eladott négyzetméterből óriási profit nyerhető. Tipikus eset, hiszen Budapest belvárosában számtalan helyen ez történt és történik a mai napig. Jól tudjuk azt is, hogy ez gyakran az önkormányzati tulajdonú házakkal esik meg, ami nem a véletlen műve.

Sok esetben a műszaki állapotra hivatkozva bontanak, miközben a legtöbb esetben csak esztétikai pusztulásról beszélhetünk. Ilyenek pl. a pesti házak egykor gazdagon díszített, mára már romos homlokzatai, amelyek rossz állapotáról nem nehéz meggyőzni a közvéleményt, és aztán arról sem, hogy az adott ház életveszélyes és le kell bontani. Persze akad ilyen is, de a legtöbb esetben ez szemenszedett hazugság! A másik óriási probléma, hogy sok esetben a lebontott épületek helyére olyan házak kerülnek felépítésére, amelyek semmilyen tekintetben nem állják meg a helyüket a belvárosi övezetben. Most ráadásul nem is látjuk, hogy mi fog épülni a lebontott tömbök helyére.

Fővárosi problémák

Budapest elég rossz helyzetben van, hiszen számos probléma kaotikussá vált egyvelege teszi rendkívül nehézzé a fenntarthatatlan állapotok megoldását. Nem mehetünk el szó nélkül a szociális problémák mellett sem, hiszen ez szorosan összefügg az építészeti örökség problémáival is. A még sok helyen meglévő komfort nélküli lakások, kevés zöldfelületek, rossz és gyenge tömegközlekedés, a nagy forgalom, dugók és benzingőzös-poros levegő (egészségtelen szellőztetés), kevés parkolóhely, utcai higiénia (ürülék, szemét).

Építészeti vonatkozásban a legnagyobb probléma a budapesti bérházak és paloták tekintetében az államosítás után beköltöztetett, nem megfelelő anyagi háttérrel rendelkező lakosság, amelyből adódóan elmaradt 2-3 felújítási ciklus. Ez azt eredményezte, hogy egyes épületekre 50-80 éve egy forintot sem költöttek. Ennek következményeként jön létre az egyes  városi övezetekben a szegregáció, amelynek hosszú távú eredménye a dezurbanizáció. Minderre nem talált választ a város, s nagyon sok esetben csak bontással próbálkozott.

Nagy probléma az is, hogy a tehetősebb réteg jelenleg Budán él, és nem Pesten, hiszen a pesti oldal kerületei és egykori úri negyedei elvesztették a tekintélyüket és presztízsüket. Óriási probléma és hiba, hogy a mai napig nincs egységes várospolitika! Amennyiben elkészülne egy átfogó, egységes, városkezelő, megújító, valamint fejlesztő program-tervezet, akkor ezen belül nagyon fontos volna egy megfelelő bérházfelújítási program elkészítése is, ami lehetővé tenné a város értékeinek megújítását! Itt-ott vannak értékelhető megújulások (Új főutca, sétálóutcák), de ezek csak halvány foltok egy ilyen jelentőségű város esetében. Gondoljunk például az egykor szebb napokat látott, a főváros második legnagyobb közlekedési tengelyére, a Kossuth-Rákóczi-Thököly útra, amelyre a műszaki és esztétikai pusztulás egyaránt jellemző. Fontos volna, hogy ismét felállítsák a Városszépészeti Bizottságot, amely felügyelné a felújítási és átalakítási folyamatokat! Az előrelépés elmaradása nemcsak az anyagiak hiányából adódik, hanem sok esetben a rossz szemléletből is, legyen az egy lakóé, lakóközösségé vagy akár egy önkormányzaté.

Továbbá nagyon nagy veszélyt jelent a város építészeti értékeire nézve az is, hogy az épületek 80-90%-át nem védi semmilyen rendelet vagy hatóság. Egyre sürgetőbb és fontosabb volna, hogy Budapest belvárosa megkapja a műemléki jelentőségű területi (MJT) védelmet (ennek tervezete már a KÖH-ben elkészült, de nem tudták rendeletté tenni a mai napig sem), hiszen így lenne megakadályozható az esztelen rombolás, ami már évtizedek óta zajlik.

Egy város vagy kerület vezetésének minden esetben az igazgatása alá tartozó értékek megmentése mellett kell gondolkodnia és cselekednie. Ha viszont a Munkácsy utcai szemlélet a meghatározó, akkor lassan, de biztosan elpusztul hazánk legnagyobb kulturális értékű városa.

F M E

Az ilyen és ehhez hasonló események hívták életre a többségében egyetemisták által alapított Fiatal Műemlékvédők Egyesületét (FME), amely feladatának tekinti a magyar épített örökség védetté nyilvánítását és megóvását. Egyesületünk célul tűzte ki, hogy felkutassa a magyar építészet rejtett értékeit, felhívja a figyelmet a műemléki védelemre érdemes épületekre, s az értékeket veszélyeztető folyamatokra.

Jelen esetben az FME álláspontja szerint törekedni kell a főváros építészeti egységének minél hitelesebb megőrzésére. Amennyiben ez nem valósul meg, akkor a város elveszti azt az egyedi építészeti arculatát, amely kiemeli Budapestet az európai országok fővárosai közül. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a városnak milyen turisztikai vonzereje van a térségben, és arról sem, hogy ez milyen nagyságrendű bevételt jelent nemcsak a fővárosnak, de Magyarországnak is.

Mindenkit szeretettel várunk, aki segíteni kíván az FME működésében, szervezésében vagy a munkánkban. Építsünk fel közösen egy civilekből álló erős társadalmi szervezetet, amely elősegíti hazánk épített örökségeinek megóvását, védését!

A cikk megtekinthető az Építészfórumon is, ahol további fotók találhatók: epiteszforum.hu/node/15290